Az Úr 2020. évében, március havának 15. napján. Nap kél: 5:58-kor, nyugszik: 17:48-kor Kristóf napja.
Szemerei Kristóf egykori nyomdászsegéd utódai őriznek egy a főnöke által az udvari camarillának czímzett, de be nem fejezett, fel nem adott levelet még 1848-ból. Most ebből idéznék: -Hát, nagy az én bánatom méltóságos uram! Szerződéseim, bevételeim elúsztak, a könyvkiadás szünetel, nincs alapanyag, festék, papír, enyv, de még gépzsír sem. Viszont tartozom a Bauer féle betűöntödének, Bölcz József szakasztalosnak, a Wottitz czinkografusnak... Mikor apám halála után, 1810-ben átvettem a vállalkozást nem gondoltam volna, hogy ilyen nehézségeim lesznek. Bár hivatalosan bölcsész vagyok, de Bécsben kitanultam a kőnyomtatást, és Magyarországon én készítettem először színes nyomatot. Azt hittem békességem lesz, pláne, hogy az 1838-as pesti árvíz idején számos lelket mentettem meg, amiért a város díszpolgárává avattak, nevem és cégem közmegbecsülésnek örvendtek, sőt számos megrendelésem volt még a bécsi udvartól is. Viszont most, március idusán pár pernahajder, pesti ficsúr törtek be a nyomdámba, engem az irodába zártak és erőszakkal kinyomtattak valami tizenkét pontot, meg egy verset vagy ezer példányban, és emiatt a Sürgönyt, illetve mai nevén a Pesti Hírlapot már kiadni nem tudtuk, és a Károli biblia is itt hever félig nyomtatva, fűzve. Anno Pest város tanácsa az előfizetők biztosítására felsőbb utasítás folytán kaucziót követelt tőlem és fölszólított, hogy ebből a czélból kössem le a könyvnyomtató intézetet és amennyiben ez nem volna elegendő, megfelelő készpénzt helyezzek letétbe. Én akkor deczember 13-án benyújtottam a kauczió levelét, melynek értelmében az leköti előfizetői biztosítására minden néven nevezendő vagyonomat, oly módon, hogy ha programmomban magamra vállalt kötelezettségeimnek eleget tenni nem tudnék, vagy nem akarnék, köteles vagyok az előfizetők befizetéseit, ellenkezés nélkül sommás elmarasztalás és végrehajtás útján visszatéríteni. Mivel nyomdám mintaszerű berendezése bizony sok vagyont emésztett fel, s jócskán meg volt terhelve adóssággal, ingatlan vagyonom pedig nem volt, hogy tehát kellő forgalmi tőke birtokába jussak, és vállalkozásaimban anyagi gondok ne bénítsák meg működésemet, időközben Heckenast Gusztáv pesti könyvárussal, a Wigand-féle híres pesti könyvkereskedés tulajdonosával társas viszonyba léptem. Heckenast tetemes pénzösszeget fektetett a nyomdámba s ezenkívül ennek régi adósságait, mintegy húszezer váltó forintot is kifizette. Ezek most mind elúszni látszanak, hogy verje meg érte az Isten Ágai Adolfot, Bérczy Károlyt, Bozzai Pált, Bulyovszky Gyulát, Degré Alajost, Emődy Dánielt, Szathmáryné Farkas Lujzát, Gaal Ernőt, Hamary Dánielt, Hatala Pétert, Hermann Rosenfeldet, Irányi Dánielt, Irinyi Józsefet, Jókai Mórt, Kléh Istvánt, Koplánszki Károlyt, Korányi Frigyest, Lehotzky Pált, Nyáry Albertet, Oroszhegyi Józsát, Pálffy Albertet, Sebő Antalt, Sükei Károlyt, Szathmáry Pált, Szegfi Mórt, Szikra Ferencet, Telepy Károlyt, Vajda Jánost, Vasvári Pált, Vidats Jánost, de legkiváltképp amaz Petőfi Sándort!
