K ̶o̶ órképek

K ̶o̶ órképek

Nyolcadik beöntés

2020. június 22. - Sergeant Potrien

1953. március 2.

Aznap őrt álltam a kuncevói dácsában Sztálin elvtárs hálószobája előtt, mikor egy puffanásra lettem figyelmes. Bekukkantottam az ajtón, és láttam, hogy a főnök a földön fetreng összevizelt pizsamában, de ez megszokott dolog volt, betudható a nehéz grúz boroknak. Azonnal hívtam Jevgenyija Galinát, a szakácsnőt, aki rendszerint összeszedte ilyenkor Kobát, közben azt csendesen korholva: -Это хорошая милая грузинская шлюха Ваша мать, Вы алкоголик, старый мусорный ящик! Хорошо Вы снова уже напились и гадили сами? (Azt a jó grúz kurva anyád, te öreg alkoholista szemétláda, megint jól berúgtunk és összeszartuk magunkat?) Sztálin válasza halk volt, beszéde kásás: -Культ личности неправильно, против него для социального развития, положительно вредного в создании социализма. Azaz, a személyi kultusz rossz, ellene van a társadalmi fejlődésnek, kifejezetten káros a szocializmus építésében. Hűha, riadtunk meg, itt nagyobb a baj, mint gondolnánk, minden oroszok atyja félrebeszél! Hívtam volna az orvost, de ezt Beríja jóváhagyása nélkül nem tehettem. A testőrség parancsnoka értesítette őt, és Malenkovot is, akik hamarosan befutottak. Galina néne addigra rendbe tette Sztálint, és együttes erővel visszafektettük az ágyba. Berija és Malenkov ott maradtak mellette, tanácstalanul nézték, s ha megmoccant előbbi máris a kezét csókolgatta, hogy jaj, ne hagyj itt minket, te vagy az orosz nép reménye, amit utóbbi megvetően nézett, de közben már a fiókokban kutatott. Reggel kilenckor végre értesítették az orvost, Dr. Vitalij Warfarint aki alaposan megvizsgálta a vezért, injekciót adott neki, piócákat tett a füle mögé, majd a talpát vékonyan megkente terpentinnel. -Hagyjuk pihenni, mondta itt már csak a természet segíthet. A beteg napokig feküdt, és Beríja szaladgált be hozzá egyre idegesebben, majd ötödikén halk pukkanást hallottunk, s szomorúan jött ki kezében pezsgőspohárral: -Az orosz nép apja halott, mondta sírástól elcsukló hangon, a természet legyőzte. Mindnáyjan betódultunk, Warfarin fölé hajolt, majd félre nem érthető mozdulatot tett a mutatóujjával vízszintesen a torka előtt. Nekem ugyan gyanús volt a lőporszag, de Malenkov gyorsan kiszellőztetett. A ravatalnál hallottam, hogy az egyik balzsamozó mondta, hogy jó, hogy háton fekszik, mert csúnya lyuk van a tarkóján. Nekem Raszputyin halála ugrott be, azt is megmérgezték lelőtték, majd a folyóba vetették és Sztálinnál ez csak azért maradhatott el, mert a Moszkva folyó márciusban még erősen be van fagyva. És igen vittem a koporsót, és Malenkov valóban csak imitált, de azt is éreztem, hogy folyamatosan remeg a láda, mert Beríja hátul visszafojtottan ugyan, de végig röhögött.

A bejegyzés trackback címe:

https://korkepek.blog.hu/api/trackback/id/tr2415906964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása