Az úr 2020-as esztendejének, februárius havának 29. napja. Nap kél: 6:26-kor, nyugszik: 17:28-kor. Elemér napja.
Eredete bizonytalan, az Ilemir, vagy a szláv Velimirből származik, Vörösmarty és Jókai újította fel a nyelv számára.

Ha nem is eredetre, de megélhetésre Rágécz Elemér volt a világ legszerencsétlenebb embere, egy örökké éhes napidíjas kishivatalnok. Napidíjasnak hívták a köz vagy magánszférában ideiglenesen alkalmazott, értelmiségi munkakörben dolgozót, aki munkabérét a munkában eltöltött napok száma szerint kapta. Leginkább leíró, másoló, ritkábban iratküldönc, munkakörben dolgozott, azaz jegyzőköveket írt, hivatalos iratokat másolt sokszorosítás még nem lévén, vagy újságokhoz próbált tárcákat eladni. Rágécz agglegény életet élt, hónapos szobákban lakott, és ahogy Elemér fogalmazott, egyszer lent, egyszer fent, aszerint, hogy pince vagy padlásszobában tudott ágyat bérelni. Fizetést elsején kapott, ezért is mondogatta: - Hogy is tudta az a Gergely pápa a szökő évnek fölös napját utolsónak illeszteni be? Mért nem csinált belőle egy tizenharmadik hónap elejét? Naphosszat dolgozott a Pesti Futárnál, örökségét a Rágécz birtokot két évtizede perelte a rokonoktól, de egyre kevesebb remény mutatkozott eredményre. A fiskálisok bezzeg ilyen pöröket hagyományoztak utódaikra, melyek soha véget nem értek, és így állandó megélhetést biztosítottak a családnak. Kedvenc szavajárása volt, ha kérdeztek reggelizett -e már, a hogyne, már tegnap. Sűrűn emlegette továbbá, hogy: -Nekem névnapból is csak négyévente jut, de mikor figyelmeztették, hogy akkor csak négyévente kell a Gólyába meghívnia a redakció kompániáját egy meszely borra, azóta örül neki...