Az Úr 2020-as esztendejének, márczius havának 17. napja. Nap kél: 5:52-kor, nyugszik: 17:53-kor. Gertrúd és Patrik napja.

Dr. med. Patrik von Schoenaich báró naplóbejegyzése 1870-ből:

-...Gertrud von Hohenberg, azaz Hohenbergi Gertrude, Habsburg Rudolf hitveseként német királyné 1273-tól 1281-es haláláig, Károly Róbert magyar király apai nagyanyja. A dáma szívesen tartózkodott nyaranta a Pelso partján, a Terrenum Förediense nevű területen, és leveleiben váltig állította, hogy a bő gyermekáldása (10) is a tó vizének, és a terület egészséges klímájának köszönhető, pedig csak a higiéniának, mert rendszeresen úszott a tóban. Egy ilyen levél akadhatott Ferencz József császár kezébe azon a tavaszi napon, mikor is őfelsége kiköltözött Karlsberbe kúrára, mert Karlsbadot unta már dekadenciája miatt, továbbá nyugalomra vágyott és Marienbad savanyúvizét sem szerette. Hivatott is minket, titkos, belső tanácsosait legott. Az uralkodó ott napozott a kétfejű sasokkal gazdagon hímzett klottgatyájában a teraszon és marinált tengeri gyöngyöt csipegetett, mikor is eléje járulhattunk audienciára Bakonyi Birzovics Báródi Bárdosi Blitzinger Ernő Ödön Oszkár, a kettes hegyi halászok tábornoka, Rüttich-Schönau admirális (a skagerraki győző) és jómagam. Őfelsége nyájasan fogadott, és megkínált burnóttal, amit Ő maga nem fogyasztott, lévén bagót rágott régi tengerész módi szerint, minek levét szárnysegédje Otto von Virtschaft unifomisának zsebébe köpködte. Kérdezte, miért kell neki messzire menni fürdőre, mikor ott van Füred a Pelso partján, és miért nincs még bevezetve. -Igyekszünk, az Ost Deutsche Postba és Wiener Allgemeine Zeitungba a füredi hirdetés beletétetett kétszer is mondtam, és tervezzük a Schwelle und Pfeilbock nevű vasúti újságba is. Folyamatba tétetett továbbá a sétány platánokkal való megújítása, és átkeresztelése Rabindranáth Tagore-ra, amennyiben a költő méltóztatik egyszer híresnek lenni. Écsy László füredi fürdőigazgató is felkéretett, hogy a fürdő egyik legkelendőbb árucikkéről, a palackozott szénéleg tartalmú vízről nyilatkozzék, mert ennek borsos árát (20 krajcár) a közönség nem igen tudja megfizetni. A császár az elmondottakkal egyetértett, pedig tekintettel szórakozottságára, a pont leszarom válasz is ugyan úgy kielégítette volna. -Balatonfüred édes magyar hazánknak valóságos éden kertje, elvitázhatatlanul legkiesebb vidéke, sőt Európának is legszebb tájképei közé számíttatik, mondta a császár és mélán megvakarta a talpát. -A fürdőnek nyereménye mellett azon szép remény lelkesíthet mindnyájunkat, miszerint jobb és vonzóbb alkalmat nyertünk nemes hazánknak, rég megérett, tudományilag művelt, férfikeblű és jellemű, nemes és szilárd elvű, szabad szellemű, a megszilárdult európai nemzetek közé méltán beilleszkedő nemzetünknek. Ebből ugyan egy szót sem értettünk, de buzgón egyetértettünk őfelségével.

Az úr 2020-as évében, pandémia havának 26. napja. Nap kél: 5:34-kor, nyugszik: 18:06-kor. Emánuel, Larissza és Manuéla napja.

A spanyol Souzas de Ranvez Pontechide de Arran y Malagas Julio Emánuel Larissza Manuela Miquel de Miraguez Marquis de Lomas et de Sebalda, bár nemes ősöktől származott csintalan kisgyermek volt. Kora ifjúságát inkább töltötte az utcagyerekek között, mintsem tanítója társaságában, ezért szülei úgy döntöttek, hogy a helyi iskolába íratják be, ahol társai között lehet, de talán mégis tanul majd valamit. Az ifjú boldogan járt egy ideig, de egyik este apja elé állt: Apám, Don Ireneo Alfonso Jose Alcala y Souzas de Ranvez Pontechide de Arran y Malagas y Cabezan Musarras de Aparecies, Comte de Velas et de Miraguez, Marquis de Lomas et de Sebalda. Had legyek újra magántanuló az én kedves Sanchez professzoromnál, mintsem, hogy a községi iskolába járjak. Apja örömmel beleegyezett, hogy lám benőtt az utód feje lágya nem tudván, hogy fia holmi tintás papírgalacsinok dobálása miatt azt a penitenciát kapta iskolában, hogy addig nem vehet részt az órákon, míg százszor le nem írja, hogy: Én, Souzas de Ranvez Pontechide de Arran y Malagas Julio Emánuel Larissza Manuela Miquel de Miraguez Marquis de Lomas et de Sebalda, soha többé nem fogok az órán tintás papírgalacsinokat dobálni. Ez meg a tanév végéig is eltartott volna.

Az Úr 2020. évében, böjtmás havának 29. napja. Nap kél: 5:28-kor, nyugszik: 18:10-kor Bercel napja.

A tihanyi alapítólevél hátoldalán fellelt régi magyar nyelvemlék az 1066-os nagy ragály idejéből: "Bércel elü, neki meneh, es mend paradisumben valou gyimilcskír, sparu vasaaru, de es nüm igy emer mulhata ez vermöt, isá mend azhuz járou vogymuk kileonc oraja. Az sparu tsak aggastianok járou vogymuk, és delen es mend iovben rezet nükü. " (Elment Bercel a Spárba gyümölcsöt venni, de oda nem engedték be, mert kilenc óra után ott csak az idősek vásárolhatnak, és délig nekik van ott minden jóban részük.)

Az úr 2020. esztendejének, böjtmás havának 31. napja. Nap kél: 5:24-kor, nyugszik: 18:13-kor. Árpád napja.

A név eredetéről Kézai Simon krónikájában olvashatunk:

-Együtt ültek a jurtában, a hét vezér, Pösze fia Tarhás, Taknyos Öden, Ólábú Bojta, Piás Súr fia Vata, Suta Tarcal, Tarkacsu, és a Büdöslábú Keled. A vacsora maradékán már a kutyák rágódtak, a megszenesedett csontokat, meg a süket Ketel rázogatta egy sámándobban, időnként egy rovásokkal teli kecskebőrre borítva azokat próbált jóslásokat kiolvasni belőlük, de rendre egy bassza meg ez sem jó, morgással ismét összeszedte őket. Járt körbe a kumiszos tál, már a sokadik az este. Hallgattak, ittak, böfögtek, ittak, böfögtek, vakaróztak, hallgattak, böfögve ittak, és ezek permutációi. Bámulták a parázsló tüzet hosszú idő óta, mert dönteni kellett, a Besenyők egyre közelebb pofátlankodnak, és ők hosszú ideje már, hogy nem háborúskodtak, és kedvük sem volt hozzá. -Bodor te! Szólt oda Vata a szolgájához. Mennyi ideig volt ez a hús a nyereg alatt? -Egy álló napig lovagoltam rajta gazduram, válaszolt a legény. -Úgy..no...hát..bizony..talán, mélázott Vata. Legközelebb a Beza lovagolja, az nem olyan hitványka mint, te, mert ez bizony kicsit rágós maradt. Újabb csönd ereszkedett a társaságra, csak a tűz ropogott és a sámán mormogott halkan. Kintről a lovak szerszámának csörgése hallatszott, ahogy a szolgák lemálházták őket, a kecskék mekegése, báránybégetés, a szarvasmarhák mély szuszogása, az aprójószág kapirgálása, ahogy elülni készültek, és az asszonyok csendes hangja a szomszédos jurtákból, ahogy meséket mondtak a pulyáknak. Felkelt a hold, lágy szellő neszezett és imhol a pacsirta is megszólalt már, és Taknyos Odennek is a mellére csuklott a feje, ahogy elszenderedett. -No hát, eb ura fakó, tringette fityfiritty itt mind!? Fakadt ki Tarkacsu. -Aki megy, az megy, aki marad, az marad! A többiek kíváncsian várták a folytatást, de az bugyborékolásba fulladt a kumiszos tálban, mert az időközben odaért. Keled kipiszkált valamit a lábujjai közül, majd megszagolta az ujját. Elfintorodott, pedig ott a sok faggyús bőrkapca, bőr holmi, szerszám, ázott bekecs és egyéb szőr, füst, mosdatlan testek és fingszag között ezt semmi sem indokolta. -Én amondó vagyok, mondta, kerekedjünk ímhol nap nyugodtnak, ott még tágas és üres a sztyeppe. -És keletnek? Okvetetlenkedett Bojta. -BE-SE-NYŐK!!! Tolta szótagolva szőrös képét a másik arcához Tarcal. Azoknak meg mit mondasz? Hogy oppardon, bocsika, mi itt csak átszaladnánk úgy százezren, vigyáztunk, már itt sem vagyunk, pá...? -Észak? Jött az újabb ötlet. Megütközve néztek rá. -Nomádok lennénk, vagy mi, amiről csak akkor beszélhetünk, ha az egész éves extenzív legeltető tartás és a közösség vándor, illetve szállásváltó életformája együttesen megvan. Nézett fel a sámán a csontokról feddőn. És ott mit legeltetnél, folytatta, rozmárt? -Esetleg dél, motyogta megszégyenülten Bojta. -Már dél lenne, riadt fel Taknyos Öden álmából, mi lesz az ebéd, kérdezte, de lehurrogták. Tarhás emelte fel a karját, mire elcsendesedtek, de csak a hónalját vakarta meg. -Ha már mind így egy akaraton vagyunk, holnap indulunk nyugatnak, zárta le a meg sem indult vitát Tarcal. Hogy a többi is bólogatott, vagy csak a tűz csalóka fénye ugrált az arcukon, nem tudni, de folytatta. Vezérek! Neveink holnaptól bekerülnek a krónikákba, be a történelembe, az iskolai tananyagokba, ezen mód, tehát, a mostani neveinket meg kell, hogy változtassuk nemesebb hangzásúra. Én leszek Árpád, Tarhás Előd, Öden Ond, Bojta Kond, Vata Tass, Tarkacsu Huba, Keled Töhötöm. És leend, ebben maradtak...