Az úr 2020. esztendejében, vízöntő havának 23. napján. Nap kél: 7:21-kor, nyugszik: 16:30-kor. Zelma napja.

A név eredetéről: Zelma az Anzelma és a Szalóme német alakjainak a beceneve, a török Selma illetve a héber Salome névből ered. Utóbbival történt egykoron, hogy Heródes Antipas királynak igen megtetszett testvére lánya Salome, akit ágyasává akart tenni. A Bibliából Ádám és Éva, illetve Noé történetéből tudjuk, hogy a rokoni szex akkoriban teljesen elfogadott volt, mert írva vagyon: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet” (1Móz 1,26) Viszont Ádámnál hárman voltak egy nőre, és Noénál ugyan jutott mindegyiknek asszony, de ugye az unokatestvéreknek kellett folytatni a láncot, ami degenerációkhoz szokott vezetni, ami viszont megmagyarázza az emberiség kétharmadának szellemi színvonalát. De ez mellékszál. Tehát Heródes ágyasává akarta tenni a lányt, de ennek abban az időben súlyos anyagi vonzatai is voltak annak családja felé, és nem a Közel-keleten járnánk, ha nem akart volna ezen is spórolni. Hogy közel kerüljön a lányhoz, az akkori mondás alapján, miszerint: Nézd meg a lányát, vedd el az anyját, alapon elvette Salome anyját Herodiást, aki az unokája volt Nagy Herodesnek, annak második feleségétől Mariamme I.-től született Arisztobulosz nevű fiától. Herodias először nagybátyjához a "Nagy" harmadik feleségétől, Mariamme II.-től származó Herodes Fülöphöz ment feleségül, majd most annak beleegyezésével a másik nagybátyjának, a negyedik feleségtől, Malthaketől született Heródes Antipasz királynak lett az asszonya. Lehetne még mit kutakodni a családban, mert Nagy Heródesnek tíz felesége volt, de legyünk szemérmesek, mert ugye a vérferőzés magányügy, maradjon a családban. A lényegre visszatérve. Herodias házassága felkeltette Keresztelő János figyelmét, aki éppen az udvarban lebzselt és ezt az asszonynak szóvá is tette: -Most télleg! Na, ne má! Most meg hozzámész az uralkodó nagybratyóhoz? Lyuksógorságot csinálsz a szép házért, vagyonért cserébe, hol itt az erkölcs, a becsület?! -Ne ugassá 'má, te János, lobbant haragra az asszony. -Már mindenkit megkereszteltél Júdeában, hogy itt lopod a napot? Eriggyé a dolgodra, mert megbánod! Én mehetek, de te akkor is egy haszonleső némber maradsz! Kiabált vissza a keresztelő. -Kuss legyen odalent! Nézett ki Heródes Antipas a palota ablakán, hogy mi is légyen ez a kofalárma az udvaron, de mivel azok nem csitultak, pörlekedtek tovább, Jánost bezáratta a tömlöcbe. Az uralkodó estére nagy vigasságot rendezett az új asszony tiszteletére, ahol Salome egy olyan csábos táncot mutatott be a királynak, hogy annak alig marad vér a fejében. -Bármit kérhetsz cserébe lányom, mert igen meggyönyörködtettél, lihegte, tudva, hogy az illem akkori szabályai szerint csak ő lehet a nyeremény, de a lány, akit a még mindig a keresztelőre zabos anyja kioktatott, János fejét kérte, aki később ezért megkapta az St. előtagot.